Norman Günzer

Amikor valaki kibont egy palack bort, már csak a kész eredménnyel találkozik. Látja a címkét, kitölti a bort, majd eldönti, hogy ízlik-e neki. Pedig addigra a bor hosszú utat tett meg, és közben rengeteg kisebb-nagyobb döntést kellett meghoznunk. Az egész a szürettel kezdődik. A szőlőt kézzel szedjük kisebb ládákba, amelyeket szándékosan nem töltünk teljesen tele. Ha egy túlpakolt ládára rákerül a következő, annak súlya összenyomhatja a bogyókat. A lé kifolyik, mire pedig a szőlő beérkezik...

A program 10 órától 14 óráig tart, vagyis pont abban az időszakban, amikor a birtok még nem a délutáni vendéglátás ritmusában működik. Ilyenkor nem az történik, hogy sok asztal között rohanok, és mindenkinek külön-külön próbálok mesélni a borokról, hanem ez a négy óra tényleg csak a résztvevőké.

Azt szeretném, hogy legyen egy szűkebb vendégkörünk, akik nem csak egyszer-egyszer találkoznak velünk, hanem időről időre visszatérnek hozzánk. Akikkel beszélgethetünk borokról, emlékekről, közös élményekről, évjáratokról, és akik kicsit közelebbről is látják, hogyan él és dolgozik egy családi birtok Villányban.